Próba
Nagyon nem volt kedvem bemenni de úgy tűnt nincs más választásom.
-Már megint te? Még is mit műveltél minek vagy te itt?-A nő nagyon ideges volt és látszólag egyáltalán nem akart engem látni.
-Hát én... Tudod találtam egy izét.-A közelében a reakciója miatt csak habogni tudtam.
-Egy izét? Azért jöttetek mert talált egy izét?-Miiko látszólag nagyon ideges volt, vagyis engem nem kedvelt szerintem.
-Talált egy kristályt.-Mentett meg Valkyon.
-Pontosabban nem én hanem Mery.-Vallottam be.
-Shenonyn! Kérlek hadj magunkra, ezt meg kell beszélnünk.-Mondta a nő.
-De hát hova menjek?-Kérdeztem értetlenül mire kijelentette hogy akkor ők mennek. Én viszont tudni akartam mit mondanak így utánuk mentem, a konyhában veszekedtek. az ajtó kicsit nyitva volt így anélkül néztem be hogy megláttak volna.
-Tiltakozom az ellen hogy itt maradjon.-Hallottam meg Ezarel hangját.
-Elég legyen! Ideje hogy vállaljátok a felelősséget azért amit mondotok vagy tesztek. Ti erősködtetek hogy maradjon. -Kiabált Miiko.
-Mi erősködtünk? Viccelsz? Csak Keró és Leiftan akarta.-Jamon morgását hallottam majd Ezarel fojtatta.-Nem akarok belőle az Eel gárdában és kész.
-Emlékeztetnem kell téged hogy ki hozza itt a döntéseket?-Miiko már így is ideges volt de ez a srác csak rátett egy lapáttal.
-Mielőtt arról beszélünk hogy maradjon vagy sem, egyáltalán azt kéne eldöntenünk hogy van haszna vagy nincs.-Vágott közbe Valkyon.
-Már hogy lenne? Az emberi fajból származik, hogy lenne?-Ezarel nagyon utálhat engem. Miikonak igaza volt, tényleg ők erősködtek.
-Nem tűnik talpraesettnek.-Nem hittem el amit Nevra mond. Egyszer csapja a szelet most meg itt mondja hogy semmi hasznom.
-Erősnek sem tűnik, nem hinném hogy nyolc kilónál többet meg tudna emelni.-Valkyon komolyan azt hiszi hogy ha valaki nem izmos az nem is erős? Azért ezt róla nem gondoltam volna. Ahoz képest hogy tegnap mennyire aggódó fejet vágtak most inkább utálnak.
-Ha másra nem is de maradhatna nekem az éléskamrában.
-Te csak erre tudsz gondolni, Nevra?-Miiko nem is tudom hogy bírja ezeket elviselni.
-Legalább lenne valami haszna.
-Méretéből kiindulva csak pár napra lenne neked elég-Valkyonnak a méret és az erő a lényeg, ezt megjegyeztem az biztos, majd így fogok én is hozzá állni.
-Elfelejtitek hogy már benne van az egyik gárdában szóval fölösleges ez a beszélgetés. Amúgy is Nevra te akartad annyira hogy nálad legyen úgyhogy egy szót se.-Miiko annak ellenére hogy utál, megvéd engem. Tudom hogy Ezarel utál de azt nem hittem volna hogy az előbbi segítség ellenére, most próbál elküldetni innen.
-Nem ez lenne az első alkalom hogy elküldünk valakit a gárdából.
-Mindegyik alkalommal jó okunk volt rá de most egy sincs.
-Most is jó okunk van rá.
-Tényleg ? És mi?-Húzta fel a szemöldökét Miiko.
-Ez a lány gyenge, haszontalan és valószínűleg buta és semmit nem ismer a világunkból. Ennyi elég vagy mondjak még mást is.?-Mind ezt vigyorogva mondta végig én meg úgy éreztem tényleg tök fölösleges élnem ha nem tudnak visszaküldeni a világomba és el akarnak üldözni innen akkor inkább jobb ha megölöm magam.
-Nem túl udvarias dolog mások beszélgetését kihallgatni.-Leiftan fogta meg a karom és úgy nézett mintha rossz dolgot tettem volna majd elmosolyodott.-Bár megértelek. Eléggé nagy zajjal vannak és én is ezt tettem volna ha rólam beszélnének. -Elengedte a karomat. Összeszorítottam mérgemben a kezemet és ezt Leiftan is észrevette.- Ezarel egyébként nem gonosz. Néha kicsit extrém dolgokat mond de ettől függetlenül vicces kedves és udvarias. Ne figyelj rá, itt úgy sem az övé az utolsó szó...
-Ja... Még szerencse hogy itt van Miiko.-Leiftan erre elnevette magát.
-Látom már tudod hogy ki itt a főnök.-Mielőtt válaszolhattam volna kijöttek a többiek és Ezarel rögtön megszólalt.
-Már megint kihallgatsz minket?-Hangja barátságtalan, tekintete lenéző volt. Nem értettem azt sem hogy mi az hogy megint. Hiszen nem hallgattam még ki őket, vagy igen?
-Ezt máskor vitassátok meg. Leiftan ha már úgy is mindent hallottál akkor tudod miről van szó de már tegnap elmondtam neked is. TI feleltek azért ha valamit csinál. Szobát, főbb küldetést majd én adok neki de amúgy ti feleltek mindenért, remélem világos.-Leiftan bólintott.
Ez után visszatettük a kristályt. A nagy kristály elkezdett fényleni és egy gyönyörű nő jelent meg. Elvarázsolt szépsége. Hófehér és rózsaszín volt. Mindenki meglepődött főként mikor valami fura nyelven mondott valamit miközben rám mutatott majd az után eltűnt.
-Ez még is mi volt?-Én tértem vissza először a döbbenetből.
-Ez a nagy orákulum volt.-Válaszolta Miiko. -Viszont a kérdés hogy miért jelent meg pont előtted?-Miikonak láttam az érzelmeit, leolvastam az arcáról. Félt, hogy mitől azt nem tudom.
-Lehet hogy nem véletlen. Egy sima emberlány előtt nem jelenne meg.-Szólalt meg Valkyon. Nem értettem hogy gondolhatja.
-Valkyonnak igaza van. Lehet hogy...-Kezdett bele Keró.
-Lehet hogy mi?-Kérdezett vissza Miiko.
-Lehet hogy tündér vér is csörgedezik ereiben.-Fejezte be Leiftan. Ezarellel egyszerre röhögtünk fel. Miiko azt mondta ez nem vicc majd elhívta a többieket
-
Ezarel
Nem hittem el hogy Miiko komolyan azt akarja hogy erre a lányra pazaroljuk az időnket és a készleteinket. Vagyis csak én. Mert én csinálnám meg neki a teszthez való főzetet. Dühös voltam, az alkímiai laborban éppen egy könyvet kerestem mikor bejött a lány. Nem szólalt meg csak megállt az egyik sarokban. Örültem hogy meg se mukkant. Mikor meglett a könyv leírtam neki egy papírra hogy mi kell és odaadtam neki.
-Meglepődtem hogy nem szólaltál meg.-Mondtam neki kedvesen.
-Én nem szeretem ha beleszólnak a munkámba és gondolom te sem.-Meglepődtem azon hogy ilyen ez a lány. Akik démonokkal foglalkoznak ráadásul az emberek nem ilyenek.
-Örülök hogy ezt megérted. Ezeket kell elhoznod nekem. Kérj segítséget a többiektől ha nem találsz valamit.-Bólintott majd lement. Nem hittem volna hogy ez a lány valamilyen tündér lenne de az tényleg furcsa volt hogy megjelent pont előtte az orákulum, és amit mondott.... Az aztán még érdekesebb volt.
Miiko
Nem hittem el hogy pont előtte jelent meg az orákulum. Mivel nem jelenik meg akármikor így utasítottam Ezarelt hogy végezze el a lányon a tesztet. Tudom hogy nem kedveli de muszáj.Bár ha a lány marad, akkor Ezarellel jobban megkedvelhetik egymást és talán nem csak barátok de még többek is lehetnek, ahogyan a romantikus könyvekben van.
Próbáltam pihenni mikor Keró jöttbe.
-Miiko! Ha tényleg van itt egy démon, ráadásul nagyon erős akkor nem gondolkozhatunk azon hogy kirakjuk. -Igazat kellett neki adnom. Megbeszéltük hogy mi lesz majd kiment én pedig elmentem a szobámba lefeküdni. A familiárisom az ágyamban feküdt, pont a helyemen így kicsit félre raktam, beszélgettem vele. Nagyon szeretem a familiárisomat. Mióta ő meghalt csak a familiárisom van nekem akiben meg tudok bízni. Egyetlen dolog megváltoztathatja valakinek az életét, lehet ez halál vagy akár az is ha elárulnak. Bármi, és utána nehéz megbízni vagy kötődni másokhoz ha nem akarod hogy fájjon. Ezért vagyok ilyen.
Shenonyn
Valkyon oda adta a skarlát vörös szikladarabot. A szelenit gyümölcsért meg akartam kérdezni Kerót de közben belebotlottam Nevrába aki a könyvtárban volt.
-Jó hogy jössz. Ezarel összeírt egy listát hogy mi kell a főzetbe de nem tudom mi az a szelenit gyümölcs.
-Gondolom egy gyümölcs.-Na köszi kedves.
-Fogalmam sincs mi az
-És úgy gondoltad én tudnák segíteni.
-Igen... Te kedvesnek tűnsz.-Igaz hogy amikor rólam beszéltek ő sem volt annyira kedves de jobb mint Ezarel.
-Hogy is lehetnék nem kedves egy bajba jutott hölggyel.-Vigyorgott rám azzal a szoknyavadász nézéssel. Nem tudom tudja-e hogy nem támadott meg senki csak nem találom azt az izét.
-Ő... Köszönöm.
-Na gyere, keressük meg ezt a béna gyümölcsöt.-Követtem Nevrát a piacig.
-A piacon lehet kapni?
-Hol találhatnánk máshol?-Nézett értetlenül.
-Igaz, erre is gondolnom kellett volna.-A legrosszabb hogy egy olyan macskától vette a gyümölcsöt ami beszél is. Én ezeket az állatokat, simogatni szoktam és nem gyümölcsöt venni tőlük. Utána a kapunál találkoztam Keróval aki megkérdezte minden rendben, mire válaszoltam és elmondta hogy miért kérdezte.
-A gárda tagok azt mondták összeszólalkoztál Ezarellel.
-Kero, ha én összeszólalkozok valakivel azt még a piacon is hallanák vagy nem úszná meg az egyikünk, sérülés nélkül. Amúgy sem tudtam semmit mondani neki, ő mondta folyton hogy buta vagyok és semmire sem vagyok jó de időm sem volt belekötni mert amikor visszaraktuk a kristályt, megjelent az orákulum és Miiko elhatározta hogy megcsináltatnak velem egy tesztet.-Keró erre meglepődötten nézett, mondott valamit majd elment, de mielőtt a látókörömből kikerült volna megkérdeztem hol található az a gyanta ami még kell majd elmentem a helyre. Gyönyörű volt az az erdő. Elmentem az egyik fához amiről folyt valami, amikor is meghallottam hogy valaki vagy valami van a bokorban. Rögtön a fegyveremért nyúltam de ekkor az illető felállt és feltartotta a kezét. Kijött a bokorból. A maszkos pasi volt. Nem mondott sokat.
-A többiekkel ellentétben én nem bántalak.-Majd a háta mögött lévő fára mutatott és eltűnt. Odamentem a fához és belenyúltam az üregébe, egy kristályt húztam ki. Nem értettem mit ért azon hogy a többiekkel ellentétben, úgy értette lelki bántás mint amit Ezarel csinál? Soha nem szerettem ha nem kapok rendes választ a kérdésemre. Nem, nem vagyok az az erős és rideg csaj akit a filmekben és könyvekben látni, de a démonokkal való foglalkozás elkezdése óta valahogy nem szeretem ha nem kapok választ.
Gondoltam a kristályt majd oda adom nekik miután a teszt bebizonyítja hogy csak egy ember vagyok.
Mentem ki az erdőből amikor két lánnyal találkoztam. Éppen veszekedtek mikor a narancs hajú meglátott.
-Te ki vagy és mit keresel itt?-A lánynak nyúl fülei voltak és ez csak egy perc után tűnt fel, ruhája nem olyan volt mint amit a többieken láttam eddig. A másik lánynak fehéres haja volt és ruhájából szinte kiestek a mellei, az ő ruhája teljesen beleillett ebbe a világba.
-Shenonyn vagyok. Miiko el akar velem végeztetni egy tesztet és Ezarel elküldött hogy keressek meg pár dolgot.-Tudtam hogy ismerik Miikot mert hallottam hogy az előbb kimondta a fehér hajú lány a nevét.
-Oh te vagy az az emberlány aki tegnap érkezett? Én Ykhar vagyok ő pedig Aleja. Szeretnéd hogy segítsünk?
-Köszi nem, már minden megvan.-Nem bízom itt senkiben. Örültem hogy Miiko megengedte hogy cellán kívül maradjak de ettől függetlenül nem kell őket szeretnem. Bízhatok én ezekben? Egyik pillanatban azt mondják maradjak a másikban elküldenének, csak a vezető tudja hogy mit akar. A lányokkal visszamentem, a sokajtós teremnél elváltak útjaink, ők Miikohoz mentek én pedig Ezarelhez. Mikor beléptem egy könyvet bújt.
-Meghoztam a dolgokat. -Eza felemelte a fejét.
-Nagyszerű. Egy dolog hiányzik, az elcserélt gyermek szeme. Nagyszerű ízt ad neki.-Vigyorgott én pedig elfintorodtam.
-Mert hogy meg is kell innom a főzetedet?
-Miért ne?-Ez után elmentem a könyvtárba mert Ezarel azt mondta ott keressem keró fiókjában. Átkutattam az egész könyvtárat de nem találtam semmit majd visszamentem az elfhez. Miután elmondtam hogy nem találtam semmit és átkutattam az egész könyvtárat, kinevetett.
-Ezarel ugye nem?-Néztem rá mérgesen majd meglöktem.-Hogy hihettem neked?
-Azt én sem tudom. Most menj majd szólok ha elkészülök.-Miután Eza kirakott a kémialaborból, beszéltem a többiekkel, mindenki ugyan azt kérdezte és én ugyan azt válaszoltam, nem nem izgulok mert egy ember vagyok és nem tündér.
-Honnan veszed? Embereknek nincs lila vagy bronz szeme.-Mondta Nevra. Igaza volt de én tudtam mi vagyok. Mikor visszamentem Ezarelhez megkért hogy hozzam ide Miikot és a másik két fiút így is tettem majd mikor Eza rákente a cuccot a kezemre és nem volt semmi reakció akkor Miiko felé fordult.
-Látod? Megmondtam hogy...-Nem fejezte be a mondatot mert zöld láng keletkezett a kezemen ahova azt a szart kente. A félelemtől csak egy néma sikoly hagyta el számat. Mindenki rémülten nézett
-Mit is mondtál Ezarel? Hogy igazad van és a lány nem tündér? Nem hallgattam meg mit reagál. azonnal elrohantam, elmentem a nagy cseresznyefához és egy darabig az ott lévő hintába ültem amíg Keró oda nem jött.Egy darabig csak nézett majd megszólalt, láttam hogy eléggé aggódik. -Jól vagy? Láttam hogy az előbb elrohantál. -Meglepett hogy itt bárki is aggódik. Nem akartam elhinni hogy tényleg nem vagyok ember. Ez valami tévedés-
-Őszintén szólva, nem. Nem tudom ez hogyan lehet. Hogy nem tudom mi vagyok. Már abban sem vagyok biztos hogy ők a valódi szüleim akikkel éltem. -Keró végig hallgatott, Azt mondta jobb ha megnyugszom és majd tiszta fejjek gondolom át ezt az egészet és most menjek Miikohoz a kristály terembe. Odamentem, Miikoval beszéltem egy kicsit a dologról de őszintén szólva, nem volt kedvem még élni sem. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Leiftan rontott be.-Miiko, azt hallottam ennek a lánynak tündér vér folyik az ereiben.
Miiko megkérte Jamont hogy kísérjen a szobámba. Nem vártam arra hogy pompás szobát kapok de ami ott várt az számomra megdöbbentő volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése