Megérkezés Eldaryába
Az erdőben sétáltam mikor megláttam egy gombakört. Néha elgondolkozom azon hogy csak mérgező gombát kéne ennem és vége lenne a szenvedésnek. Beleléptem és hirtelen egy másik világban találtam magam. Egy teremben voltam amiben egy hatalmas kék kristály volt. Gyönyörű volt és szinte fénylett.
-HÉ!-Hallottam egy kiáltást.-Ki vagy? Hogy kerülsz ide?-Megfordultam és egy róka szerű nő állt tőlem pár méterrel egy bottal a kezében, mellette két izmos csávó, az egyik fehér hajú, a másik magasabb, barna bőrű, és volt egy unikornis pasi.
-Nem tudom hogy kerülök ide de szerintem ettem a gombából ami a körnél volt.-Válaszoltam mikor megláttam őket.
-Jamon zárd börtönbe míg elmondja hogy honnan van ő.-Fordult dühösen a barna bőrű srác felé a rókanő. A srác felkapott és Levitt a pincébe, ott egy tó szerűség fölött egy cellába rakott. Ellenkezni nem is tudtam volna, olyan erősen fogott.
-Hé nem vicces engedj ki!-Kiáltottam utána mikor kiment. Fel ültem-Mivel fekve dobott be.-És néztem a kijárat felé. Csak ültem és néztem ki a fejemből, órákig lehettem ott mire valaki egyszer csak megjelent.
Egy maszkos férfi volt. Csak szemeit láttam melyek vörösen izzottak. Kinyitotta a cellám ajtaját, kiszedett majd a földön távol a víztől, letett.
-Ki vagy te és miért segítesz?-Néztem fel rá mert volt vagy 180. A mutató úját a szája elé tette. Aha szóval tényleg nem a rókanő engedte hogy kijöjjek.
-Menj fel, elmondhatod hogy én segítettem kijönni de innentől kezdve ha megjelenek többet nem mondhatsz.-Nem értettem pontosan mit akar de nem is volt időm megérteni mert eltűnt. Felmentem a lépcsőn. Elmentem balra . Neki ütköztem valaminek.
-Oh milyen csinos kis emberlány már is eljött az ebéd ideje?-Egy fél szemű srác hajolt le hozzám -mivel 158 vagyok így a legtöbben magasabbak nálam- Ellöktem és elrohantam. Bementem egy éléskamra szerűségbe. Volt ott kenyér de mivel jó nevelést kaptam így nem nyúltam hozzá.
-Nahát ki van itt?-Azt hittem egy kicsit megszabadulhatok tőlük de úgy tűnt tévedtem. Egy kék hajú hosszú fülű pasi állt előttem.
-Már megint te?-Jött a rókanő és vele egy unikornis pasi, mellette még ott volt a félszemű srác, egy fehér hajú izmos pasi.-Loptál az élelemből?-Fáklyáját lángra lobbantotta, nem tudtam mitől félek jobban, a fáklyától vagy a démonoktól.-Az utóbbival voltak rossz élményeim-Dühösen nézett a kék hajú srác viszont a védelmemre kelt.
-Mikor bejöttem indulásra készült és nem volt nála semmi.-A mondat befjezése után rögtön a félszemű szólalt meg.
-Az élelmet egy kisfiú lopta el aki a familiárisának akarta adni.
-Rendben.-Meg könyebültem hogy nem fog velem leállni vitatkozni mert nem lettem volna képes a börtönben lenni -gondolom oda küldött volna- de lehet túl korán örültem.
-De az alkimista laborból is eltűnt egy könyv- Miiko újra lángra lobbantotta botját. Ijesztő de a démonoktól jobban féltem, ha azokat túl éltem akkor őt is túl élem.
-Miiko ne támadd azt sem tudjuk még hogy honnan jött.-Szólt az egyszarvú pasi mikor látta hogy megint gáz van. Ez a pasi kedvesnek tűnik, kedvesebbnek mint a többi. Nem beszéltem velük de az arcukból kivehető hogy nem kedvelnek és látni nem akarnak itt. A nő végül hagyta hogy elmondjam mi történt. elmondtam hogy ki szabadított ki.
-Itt pazaroljuk az időnket miközben itt van megint ez a pasi? Gyere Jamon menjünk.-Örültem hogy nem kell börtönbe mennem.-Őt meg a cellájába.-Kiabálta vissza. Túl hamar örültem. A félszemű megkérte Kerót -Megtudtam az egyszarvú nevét.-Hogy szerezze meg a kenyeret mert nem tartozik az ő hatáskörébe, a többi elment.
-Na gyere vissza kell vinnem a celládba, jössz utánam?-Fordult hozzám Keró
-Nem!-Dobbantottam a lábammal.-Megmondtam nem megyek vissza.-Elmosolyodott, talán a gyerekességemen.
-Na, ne kiabálj van egy ötletem.-Jött közelebb.
-Mi az?-Elmondta az ötletét amit jónak találtam. Megkerestük a kenyeret közben magyarázott a Gárdákról érdekesnek tűnnek. Elmondta hogy ha itt maradhatok akkor valószínűleg be kell majd lépnem az egyikbe és kapok majd egy familiárist ami egy állat. Végül meglett a kenyér és visszamentünk. A kék hajú srác ismét ott volt ahol találkoztam vele először.
-Megvan a kenyér?-Majd vigyorogva rám nézett. -Te.... Még megjárod.
-Várj! Ő segített megtalálni a kenyeret. Segíts hogy Miiko ne zárja cellába.-Védett Keró. Nem sokan védenek engem meg, pláne olyan aki nem ismer engem szóval ez nagyon jól esett, de a nő reakciójától féltem, nem akartam otthon lenni, az az élet nagyon rossz.
-Mi hasznom nekem ebből-Kérdezte a hosszú hajú.
-Mit akarsz?-Sóhajtott egyet Keroshane.
-Dupla adag méznek és néhány keksznek nem mondok nemet.
-Rendben.-Úgy tűnt Keróval kitoltak. Elindultunk a terem felé. A kék hajú férfi egész végig vigyorgott.
Hirtelen erős fejfájásom lett és a látásom is rosszabb lett. Amikor ide érkeztem azóta fájt a fejem de nem ennyire. Itt van egy démon, a démonok vannak rám ilyen hatással. Beléptünk a terembe. A nő egy helyes magas izmos férfivel beszélgetett, mindketten eléggé feldúltak voltak.
-Szerencse hogy te itt vagy. Örülök hogy nem lett bajod és megakadályoztad. Nem tudom ez a férfi mit képzel magáról.-Miiko nagyon aggódón vizsgálta a férfit.
-Én sem értem mi motiválja de nagyon bosszantó hogy nem érti meg hogy nem akarjuk itt látni, nem tudjuk ki ő de valahogy úgy érzem nem jó. Bár lehet túl hamar ítélünk, ha legközelebb megjelenik, elbeszélgetek vele.-A férfi dühösen csípőre tette a kezét.
-Menj az orvosiba had vizsgáljon meg Ewelin, ez parancs.
-Rendben. -Már ment volna ki a férfi de megakadt rajtam a szeme. Nem láttam tisztán de azt gondoltam hogy engem néz.
-Azt mondtam a cellájába. Keróó!!-Kezdte a nő mikor meglátott a kristály terembe. szemei gyönyörű zöldek voltak hasa pedig kockás de valahogy egy kukoricára hasonlított. Ott volt még Valkyon és Nevra is.
-Segített megtalálni a kenyeret és úgy gondoltam hasznos lehet. Adjunk neki egy esélyt, kedvesnek tűnik.-Itt elkezdődött egy veszekedés amit a négy fiú zárt le közben én majdnem elájultam, a látásomat szinte el is vesztettem így hang alapján érzékeltem a dolgokat.
-Miért ne? Adhatnánk egy esélyt neki. Esély mindenkinek jár, főként egy ilyen csinos fiatal hölgynek.-Mondta a szőke.
-Vagy ha más haszna nem lenne akkor maradhatna kajának illetve hogy egy kicsit kényeztessen engem.-Mondta Nevra. Ebből rögtön két dolgot levágam.
1, Ő egy vámpír.
2, Ő egy szoknyavadász.
-Az emberi fajból származik, akár lehetne csali is.-Jelentette ki a fehér hajú. Miiko elkezdett hisztizni hogy akkor az ő felelősségük vagyok de félbe is hagyta mikor összeestem.
-Mi van veled Shenonyn.-Hajolt hozzám Keró. Már csak tompán hallottam a hangokat, tudom ez minek a jele, egy démon van itt valahol.
Leiftan
A lány csak úgy elájult. Láttam hogy nincs vele minden rendben de mikor össze esett elkezdtem aggódni. Aranyos lánynak tűnik, senki nem tudta mi van vele. Keró sem tudott róla hogy baja lenne. Az orvosiban Ewelin megvizsgálta. Azt mondta hogy a lánynak ezt tudnia kell hogy mitől lehet ez mert ő úgy sejti valami természet feletti lény miatt lehet de ha a lánynak egy lénytől baja lesz akkor már ismernie kell egyet ami csoda lenne hiszen az ő világában démonok és szellemek vannak, szellemek itt is vannak de ha az lenne a baj akkor már a legelején elájult volna. Mást nem tudott tenni, megkérte Ezarelt hogy csináljon ez ellen egy főzetet és egy jég hideg vizes rongyot rakott a homlokára mert annyira lázas volt hogy szinte égette azt aki hozzá ért.
-És ha nem kel fel akkor mit csinálunk vele?-Kérdezte Nevra, az ő arcán aggódás volt. Gondolom ebédnek akarta a lányt de szerintem Miiko nem engedné neki.
-Nevra ilyent ne is mondj!-Dobta meg Miiko szetoszkóppal.-Fel fog ébredni
Két órán keresztül ültünk ott mert senki nem akart elmenni főként Miiko nem.
Tudni akartuk mi lesz a lánnyal. A láza lement, az italt megitta nagy nehezen. Kezdett ébredezni.
-Végre!-Ment oda hozzá a szetoszkóppal Ewwelin. -Mond el mi történt, közben megnézlek.
-A fejem elkezdett egyre jobban fájni ahogy a kristályteremhez értünk és a látásom is homályosult, reméltem hogy jobb lesz de úgy látszik nem.
-Tudod mitől lehetett?-Kérdezte Ewelin.
-Ha több vagy egy nagyon erős démon van a közelben-Erre a kijelentésére megijedtem. Ők nem tudják hogy démon vagyok, ez a lány pedig lebuktathat. El kell intéznem hogy ne buktasson le engem. Nem mondom hogy nem tűnik jónak, de ha megtudja mi vagyok akkor valahogy elmondja Miikoéknak annak pedig nem lenne jó vége mert Miiko rájönne hogy hazudtam nekik. Valamit tennem kell vele hogy ne buktasson le de mit? Fenyegessem? Legyek a pasija? Ez a lány okosnak tűnik, nem fog velem járni két napon belül, pedig az kéne hogy ne köpjön. Nem tudom. Mivel Ezarel főzött neki és adott ilyen főzetet amitől nincs rosszul, így nem fog szólni. A csajszi amúgy eléggé jól néz ki, egyetlen para az ott az övén van, az övére egy fegyver van csatolva, úgy tudom 44 magnum. Itt is gyártanak ilyen fegyvereket de sokkal nehezebb az előállításuk mivel nálunk nem olyan gyárak vannak, kézzel készültek általában és persze nem csinálhat akárki fegyvert. Jelenleg 20 olyanról tudunk aki csinál ilyeneket persze lőszerrel együtt. Csak jó kérdés milyent rak ő a fegyverbe, ha olyan van benne akár engem is megölhet, na még jó hogy kedves udvarias vagyok vele és nem olyan mint Ezarel. Miután kimentünk az orvosiból Miikoval elmentünk vacsorázni.
-Érdekes volt ez a nap.-Mondtam miközben vittem a tálcát az asztalunkhoz.
-Igen. Tudod ez a lány ha itt marad nagy port kavarhat. Mivel mellettem te vezeted Eel gárdáját és te is benne voltál hogy itt maradjon, így ha valami történik az a te felelősséged és nem az enyém. Nem én felelek érte hanem ti. Értve vagyok?-Észrevettem Miikon valamit. Féltékeny. Vállaltam a felelősséget amúgy sem tehettem volna mást. Biztos vagyok benne hogy nem lesz komoly gondunk a lánnyal.
Shenonyn
Mikor elmondtam hogy egy démont érzékeltem akkor nagyon meglepődtek. Miiko kiadta a parancsot hogy fésüljék át a területet ismeretlen után kutatva. A rókanő azt mondta a szőke srácnak hogy ő és Ewelin maradjon velem. Egy főzetnek köszönhetően nem fájt semmim és rendesen láttam. Na jó, nagyjából rendesen, mert a szoba túl oldala egy kicsit homályos volt. -Pontosan hogy lehet a démoni faj a hibás azért hogy veled ez történik?-Kérdezte a szőke.
-Úgy hogy régebben nagyon sokat foglalkoztam a démonokkal. Volt amikor azért kellett valamit megtennem hogy egy démon egy szerettemnek segítsen. Ez is így volt, le kellett feküdnöm egy démonnal hogy megtegye amit a barátnőmnek kell mert ő meghalt volna. Igen ám de az én idegrendszerem\szervezetem ment rá arra hogy én démonokkal foglalkoztam, amikor lefeküdtem a démonnal az után elkezdett ugyan ez történni velem, egy pap elmagyarázta hogy azért mert a démonnal való szexelés egy bizonyos főzet nélkül egy ilyen átkot szór rám aminek a lényege az hogyha démon van a két kiló méteres körzetemben akkor ez történik, ha nem segítenek időben akkor meg is hallhatok, épp ezért nekem volt egy keresztem és italom ami megakadályozta hogy ez történjen de mivel egyik sincs itt így nem fogom tudni védeni magam hacsak nem készít itt valaki egy másik főzetet.-A srác döbbenten nézett rám. Egy pillanatra kínos csend lett amikor úgy döntöttem megtöröm. -Egyébként téged hogy is hívnak?
-Jaj bocsánat. Leiftan vagyok. Téged Shenonynnak hívnak igaz?
-Igen.-Még egy ideig beszélgettünk aztán mennie kellett mert volt egy küldetése. Bírtam benne hogy udvarias és vicces is. a beszélgetésből ennyire ismertem meg de Ewelin elmondta hogy Leiftan a legnyugottabb és a legudvariasabb egész Eldaryában. Meglepődtem hogy nem Keró de én még nem ismerem őket tehát nem tudhatom.
-semmit nem találtunk, biztos vagy benne hogy attól volt?-Kérdezte Miiko amikor visszatértek.
-Igen. Leiftan nem démon? Az megmagyarázná bár én csak a nagyon erősektől lennék ennyire rosszul de...
-Nem ő nem az. Arról mi tudnánk, de biztos hogy van itt valahol egy démon csak mi nem vettük észre.-A félszemű nem hagyta hogy befejezzem a mondandómat.
Miiko azt mondta maradhatok de csatlakoznom kell Eel valamely gárdájához de mivel még gyenge vagyok így az éjszakát az orvosi szobában töltöttem. Őszintén szólva örülök is hogy nem a mi világunkban vagyok mert az életem az kész káosz. Apám vert, anyám nem törődött velem. Magamról kellett gondoskodnom és volt hogy szexért cserében férfiaknál laktam. Igen ez van három éve, vagyis tizennégy voltam amikor ezt el kellett kezdenem. Egy papnál is lakom most a mi világunkban eredetileg, szintén szexért. Mondhatjuk sátánista papnak mert vele idéztem egy csomó démont. Nagyon szerettem vele lenni de őszintén nem úgy akartam leélni az életemet. Ez a világ tényleg sokkal jobbnak tűnik. Úgy döntöttem tényleg megpróbálok aludni mert nagyon fáradt voltam már, ez a betegség gyengít.
Egy maszkos férfi volt. Csak szemeit láttam melyek vörösen izzottak. Kinyitotta a cellám ajtaját, kiszedett majd a földön távol a víztől, letett.
-Ki vagy te és miért segítesz?-Néztem fel rá mert volt vagy 180. A mutató úját a szája elé tette. Aha szóval tényleg nem a rókanő engedte hogy kijöjjek.
-Menj fel, elmondhatod hogy én segítettem kijönni de innentől kezdve ha megjelenek többet nem mondhatsz.-Nem értettem pontosan mit akar de nem is volt időm megérteni mert eltűnt. Felmentem a lépcsőn. Elmentem balra . Neki ütköztem valaminek.
-Oh milyen csinos kis emberlány már is eljött az ebéd ideje?-Egy fél szemű srác hajolt le hozzám -mivel 158 vagyok így a legtöbben magasabbak nálam- Ellöktem és elrohantam. Bementem egy éléskamra szerűségbe. Volt ott kenyér de mivel jó nevelést kaptam így nem nyúltam hozzá.
-Nahát ki van itt?-Azt hittem egy kicsit megszabadulhatok tőlük de úgy tűnt tévedtem. Egy kék hajú hosszú fülű pasi állt előttem.
-Már megint te?-Jött a rókanő és vele egy unikornis pasi, mellette még ott volt a félszemű srác, egy fehér hajú izmos pasi.-Loptál az élelemből?-Fáklyáját lángra lobbantotta, nem tudtam mitől félek jobban, a fáklyától vagy a démonoktól.-Az utóbbival voltak rossz élményeim-Dühösen nézett a kék hajú srác viszont a védelmemre kelt.
-Mikor bejöttem indulásra készült és nem volt nála semmi.-A mondat befjezése után rögtön a félszemű szólalt meg.
-Az élelmet egy kisfiú lopta el aki a familiárisának akarta adni.
-Rendben.-Meg könyebültem hogy nem fog velem leállni vitatkozni mert nem lettem volna képes a börtönben lenni -gondolom oda küldött volna- de lehet túl korán örültem.
-De az alkimista laborból is eltűnt egy könyv- Miiko újra lángra lobbantotta botját. Ijesztő de a démonoktól jobban féltem, ha azokat túl éltem akkor őt is túl élem.
-Miiko ne támadd azt sem tudjuk még hogy honnan jött.-Szólt az egyszarvú pasi mikor látta hogy megint gáz van. Ez a pasi kedvesnek tűnik, kedvesebbnek mint a többi. Nem beszéltem velük de az arcukból kivehető hogy nem kedvelnek és látni nem akarnak itt. A nő végül hagyta hogy elmondjam mi történt. elmondtam hogy ki szabadított ki.
-Itt pazaroljuk az időnket miközben itt van megint ez a pasi? Gyere Jamon menjünk.-Örültem hogy nem kell börtönbe mennem.-Őt meg a cellájába.-Kiabálta vissza. Túl hamar örültem. A félszemű megkérte Kerót -Megtudtam az egyszarvú nevét.-Hogy szerezze meg a kenyeret mert nem tartozik az ő hatáskörébe, a többi elment.
-Na gyere vissza kell vinnem a celládba, jössz utánam?-Fordult hozzám Keró
-Nem!-Dobbantottam a lábammal.-Megmondtam nem megyek vissza.-Elmosolyodott, talán a gyerekességemen.
-Na, ne kiabálj van egy ötletem.-Jött közelebb.
-Mi az?-Elmondta az ötletét amit jónak találtam. Megkerestük a kenyeret közben magyarázott a Gárdákról érdekesnek tűnnek. Elmondta hogy ha itt maradhatok akkor valószínűleg be kell majd lépnem az egyikbe és kapok majd egy familiárist ami egy állat. Végül meglett a kenyér és visszamentünk. A kék hajú srác ismét ott volt ahol találkoztam vele először.
-Megvan a kenyér?-Majd vigyorogva rám nézett. -Te.... Még megjárod.
-Várj! Ő segített megtalálni a kenyeret. Segíts hogy Miiko ne zárja cellába.-Védett Keró. Nem sokan védenek engem meg, pláne olyan aki nem ismer engem szóval ez nagyon jól esett, de a nő reakciójától féltem, nem akartam otthon lenni, az az élet nagyon rossz.
-Mi hasznom nekem ebből-Kérdezte a hosszú hajú.
-Mit akarsz?-Sóhajtott egyet Keroshane.
-Dupla adag méznek és néhány keksznek nem mondok nemet.
-Rendben.-Úgy tűnt Keróval kitoltak. Elindultunk a terem felé. A kék hajú férfi egész végig vigyorgott.
Hirtelen erős fejfájásom lett és a látásom is rosszabb lett. Amikor ide érkeztem azóta fájt a fejem de nem ennyire. Itt van egy démon, a démonok vannak rám ilyen hatással. Beléptünk a terembe. A nő egy helyes magas izmos férfivel beszélgetett, mindketten eléggé feldúltak voltak.
-Szerencse hogy te itt vagy. Örülök hogy nem lett bajod és megakadályoztad. Nem tudom ez a férfi mit képzel magáról.-Miiko nagyon aggódón vizsgálta a férfit.
-Én sem értem mi motiválja de nagyon bosszantó hogy nem érti meg hogy nem akarjuk itt látni, nem tudjuk ki ő de valahogy úgy érzem nem jó. Bár lehet túl hamar ítélünk, ha legközelebb megjelenik, elbeszélgetek vele.-A férfi dühösen csípőre tette a kezét.
-Menj az orvosiba had vizsgáljon meg Ewelin, ez parancs.
-Rendben. -Már ment volna ki a férfi de megakadt rajtam a szeme. Nem láttam tisztán de azt gondoltam hogy engem néz.
-Azt mondtam a cellájába. Keróó!!-Kezdte a nő mikor meglátott a kristály terembe. szemei gyönyörű zöldek voltak hasa pedig kockás de valahogy egy kukoricára hasonlított. Ott volt még Valkyon és Nevra is.
-Segített megtalálni a kenyeret és úgy gondoltam hasznos lehet. Adjunk neki egy esélyt, kedvesnek tűnik.-Itt elkezdődött egy veszekedés amit a négy fiú zárt le közben én majdnem elájultam, a látásomat szinte el is vesztettem így hang alapján érzékeltem a dolgokat.
-Miért ne? Adhatnánk egy esélyt neki. Esély mindenkinek jár, főként egy ilyen csinos fiatal hölgynek.-Mondta a szőke.
-Vagy ha más haszna nem lenne akkor maradhatna kajának illetve hogy egy kicsit kényeztessen engem.-Mondta Nevra. Ebből rögtön két dolgot levágam.
1, Ő egy vámpír.
2, Ő egy szoknyavadász.
-Az emberi fajból származik, akár lehetne csali is.-Jelentette ki a fehér hajú. Miiko elkezdett hisztizni hogy akkor az ő felelősségük vagyok de félbe is hagyta mikor összeestem.
-Mi van veled Shenonyn.-Hajolt hozzám Keró. Már csak tompán hallottam a hangokat, tudom ez minek a jele, egy démon van itt valahol.
Leiftan
A lány csak úgy elájult. Láttam hogy nincs vele minden rendben de mikor össze esett elkezdtem aggódni. Aranyos lánynak tűnik, senki nem tudta mi van vele. Keró sem tudott róla hogy baja lenne. Az orvosiban Ewelin megvizsgálta. Azt mondta hogy a lánynak ezt tudnia kell hogy mitől lehet ez mert ő úgy sejti valami természet feletti lény miatt lehet de ha a lánynak egy lénytől baja lesz akkor már ismernie kell egyet ami csoda lenne hiszen az ő világában démonok és szellemek vannak, szellemek itt is vannak de ha az lenne a baj akkor már a legelején elájult volna. Mást nem tudott tenni, megkérte Ezarelt hogy csináljon ez ellen egy főzetet és egy jég hideg vizes rongyot rakott a homlokára mert annyira lázas volt hogy szinte égette azt aki hozzá ért.
-És ha nem kel fel akkor mit csinálunk vele?-Kérdezte Nevra, az ő arcán aggódás volt. Gondolom ebédnek akarta a lányt de szerintem Miiko nem engedné neki.
-Nevra ilyent ne is mondj!-Dobta meg Miiko szetoszkóppal.-Fel fog ébredni
Két órán keresztül ültünk ott mert senki nem akart elmenni főként Miiko nem.
Tudni akartuk mi lesz a lánnyal. A láza lement, az italt megitta nagy nehezen. Kezdett ébredezni.
-Végre!-Ment oda hozzá a szetoszkóppal Ewwelin. -Mond el mi történt, közben megnézlek.
-A fejem elkezdett egyre jobban fájni ahogy a kristályteremhez értünk és a látásom is homályosult, reméltem hogy jobb lesz de úgy látszik nem.
-Tudod mitől lehetett?-Kérdezte Ewelin.
-Ha több vagy egy nagyon erős démon van a közelben-Erre a kijelentésére megijedtem. Ők nem tudják hogy démon vagyok, ez a lány pedig lebuktathat. El kell intéznem hogy ne buktasson le engem. Nem mondom hogy nem tűnik jónak, de ha megtudja mi vagyok akkor valahogy elmondja Miikoéknak annak pedig nem lenne jó vége mert Miiko rájönne hogy hazudtam nekik. Valamit tennem kell vele hogy ne buktasson le de mit? Fenyegessem? Legyek a pasija? Ez a lány okosnak tűnik, nem fog velem járni két napon belül, pedig az kéne hogy ne köpjön. Nem tudom. Mivel Ezarel főzött neki és adott ilyen főzetet amitől nincs rosszul, így nem fog szólni. A csajszi amúgy eléggé jól néz ki, egyetlen para az ott az övén van, az övére egy fegyver van csatolva, úgy tudom 44 magnum. Itt is gyártanak ilyen fegyvereket de sokkal nehezebb az előállításuk mivel nálunk nem olyan gyárak vannak, kézzel készültek általában és persze nem csinálhat akárki fegyvert. Jelenleg 20 olyanról tudunk aki csinál ilyeneket persze lőszerrel együtt. Csak jó kérdés milyent rak ő a fegyverbe, ha olyan van benne akár engem is megölhet, na még jó hogy kedves udvarias vagyok vele és nem olyan mint Ezarel. Miután kimentünk az orvosiból Miikoval elmentünk vacsorázni.
-Érdekes volt ez a nap.-Mondtam miközben vittem a tálcát az asztalunkhoz.
-Igen. Tudod ez a lány ha itt marad nagy port kavarhat. Mivel mellettem te vezeted Eel gárdáját és te is benne voltál hogy itt maradjon, így ha valami történik az a te felelősséged és nem az enyém. Nem én felelek érte hanem ti. Értve vagyok?-Észrevettem Miikon valamit. Féltékeny. Vállaltam a felelősséget amúgy sem tehettem volna mást. Biztos vagyok benne hogy nem lesz komoly gondunk a lánnyal.
Shenonyn
Mikor elmondtam hogy egy démont érzékeltem akkor nagyon meglepődtek. Miiko kiadta a parancsot hogy fésüljék át a területet ismeretlen után kutatva. A rókanő azt mondta a szőke srácnak hogy ő és Ewelin maradjon velem. Egy főzetnek köszönhetően nem fájt semmim és rendesen láttam. Na jó, nagyjából rendesen, mert a szoba túl oldala egy kicsit homályos volt. -Pontosan hogy lehet a démoni faj a hibás azért hogy veled ez történik?-Kérdezte a szőke.
-Úgy hogy régebben nagyon sokat foglalkoztam a démonokkal. Volt amikor azért kellett valamit megtennem hogy egy démon egy szerettemnek segítsen. Ez is így volt, le kellett feküdnöm egy démonnal hogy megtegye amit a barátnőmnek kell mert ő meghalt volna. Igen ám de az én idegrendszerem\szervezetem ment rá arra hogy én démonokkal foglalkoztam, amikor lefeküdtem a démonnal az után elkezdett ugyan ez történni velem, egy pap elmagyarázta hogy azért mert a démonnal való szexelés egy bizonyos főzet nélkül egy ilyen átkot szór rám aminek a lényege az hogyha démon van a két kiló méteres körzetemben akkor ez történik, ha nem segítenek időben akkor meg is hallhatok, épp ezért nekem volt egy keresztem és italom ami megakadályozta hogy ez történjen de mivel egyik sincs itt így nem fogom tudni védeni magam hacsak nem készít itt valaki egy másik főzetet.-A srác döbbenten nézett rám. Egy pillanatra kínos csend lett amikor úgy döntöttem megtöröm. -Egyébként téged hogy is hívnak?
-Jaj bocsánat. Leiftan vagyok. Téged Shenonynnak hívnak igaz?
-Igen.-Még egy ideig beszélgettünk aztán mennie kellett mert volt egy küldetése. Bírtam benne hogy udvarias és vicces is. a beszélgetésből ennyire ismertem meg de Ewelin elmondta hogy Leiftan a legnyugottabb és a legudvariasabb egész Eldaryában. Meglepődtem hogy nem Keró de én még nem ismerem őket tehát nem tudhatom.
-semmit nem találtunk, biztos vagy benne hogy attól volt?-Kérdezte Miiko amikor visszatértek.
-Igen. Leiftan nem démon? Az megmagyarázná bár én csak a nagyon erősektől lennék ennyire rosszul de...
-Nem ő nem az. Arról mi tudnánk, de biztos hogy van itt valahol egy démon csak mi nem vettük észre.-A félszemű nem hagyta hogy befejezzem a mondandómat.
Miiko azt mondta maradhatok de csatlakoznom kell Eel valamely gárdájához de mivel még gyenge vagyok így az éjszakát az orvosi szobában töltöttem. Őszintén szólva örülök is hogy nem a mi világunkban vagyok mert az életem az kész káosz. Apám vert, anyám nem törődött velem. Magamról kellett gondoskodnom és volt hogy szexért cserében férfiaknál laktam. Igen ez van három éve, vagyis tizennégy voltam amikor ezt el kellett kezdenem. Egy papnál is lakom most a mi világunkban eredetileg, szintén szexért. Mondhatjuk sátánista papnak mert vele idéztem egy csomó démont. Nagyon szerettem vele lenni de őszintén nem úgy akartam leélni az életemet. Ez a világ tényleg sokkal jobbnak tűnik. Úgy döntöttem tényleg megpróbálok aludni mert nagyon fáradt voltam már, ez a betegség gyengít.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése